2020 nem az az év lett, amit vártunk. Amikor január 1-jén ki-ki elképzelte, mi vár rá az új esztendőben, újévi fogadalmat tett, vagy csak álmodozott és tervezgetett, biztosan nem számolt azzal, hogy egy világjárvány nem csak legmerészebb álmait írja felül, hanem akár egzisztenciáját, testi-lelki egészségét és szeretteinek életét is veszélyeztetheti. Bár a koronavírus szinte minden tekintetben újratervezésre és lemondásokra kényszerített jóformán mindannyiunkat, nem tagadhatjuk, hogy így is sok jó dolgot köszönhetünk 2020-nak. Én legalábbis – minden nehézség és váratlan változás ellenére – úgy érzem, idén is pozitív irányba billen az a bizonyos mérleg. És mivel az új helyzet sok panaszkodásra és elégedetlenkedésre adott okot az idén, úgy döntöttem, az évértékelésemben most kifejezetten ezekre a jó dolgokra koncentrálok.
Íme tehát a 20 legjobb dolog 2020-ból:
1. A munkám
2020 ismét egy olyan év volt, amikor munka címén olyan dolgokat csinálhattam, amiket szeretek. Sok újat tanultam, pl. korábban még sosem szerkesztettem Facebook oldalt, nem szerveztem online eseményeket, nem terveztem direkt marketinges adománygyűjtést, stb. Ráadásul munkatársból idén újra vezetővé léptem elő, ami a magasabb fizetés és nagyobb felelősség mellett persze új és érdekes feladatokkal is jár, nem mellesleg pedig lényegesen több munkával, mint amit az elmúlt években végeztem, pedig az sem volt kevés. Szóval az már biztosan látszik, hogy jövőre sokmindent át kell gondolnom az időbeosztásommal kapcsolatban, legalábbis az elmúlt négy hónap erősen erre enged következtetni.
2. Az online élet
Sokan nyűgnek, szükséges rossznak, az idei év átkának tartják az online tevékenységek térnyerését. Számomra ugyanakkor ez a kép sokkal árnyaltabb. Bár a személyes találkozások hiányát, mint társasági ember, én is megszenvedtem, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érzem az online megoldások előnyeit, elsősorban természetesen a munkám terén. Az online megbeszélések egyfelől rengeteg fölösleges utazástól kíméltek meg bennünket, aminek én nem elsősorban a megfertőződés kockázatának csökkenése miatt örültem – az ugyanis nem ijeszt meg túlságosan -, hanem az időhatékonyság növelése tetszett meg. Ez persze azzal is jár, hogy az online megoldások térnyerésével még több dologra mondunk igent, legyen az megkeresés, konferencia, sajtótájékoztató vagy szakmai megbeszélés, így aztán könnyen előfordulhat, hogy a vírus alatt a mi munkánk nem hogy kevesebb lett, inkább lényegesen több. Másfelől igen kényelmes dolog egy nem túl izgalmas sajtótájékoztatót egy kényelmetlen széken feszengés helyett az ágyamon heverészve, netán a fodrásznál ülve hallgatni, ahogy a vezetői értekezlet is sokkal kényelmesebb, sőt, tulajdonképpen még hatékonyabb is, ha mindenki otthonról, a saját teraszáról csatlakozik. Az online megoldásokat – ahogy valószínűleg sokan mások – mi biztosan nem fogjuk elengedni, amikor végetér a járvány, hiszen nagyon sokat köszönhetünk nekik, a kényszerhelyzet szülte jó dolgokat pedig butaság lenne elengedni csak azért, hogy visszatérjünk a korábban megszokottakhoz.
3. Az új irodánk
2019 decemberének legvégén új irodába költöztünk, így amikor éppen nem online dolgoztunk, akkor ezt igyekeztünk belakni, meglehetős sikerrel. Tudom, hogy ideiglenes, már amennyire három évet ideiglenesnek lehet tekinteni, tudom, hogy retró, de én akkor is szeretem, megkockáztatom, hogy jobbban, mint a korábbit. A legjobb az benne, hogy most mindannyian egy, illetve másfél folyosón dolgozunk, nem szerteszét egy labirintus-jellegű egykori villában. Ebből kifolyólag idén, már amikor nem volt éppen “maradj otthon”, olyan kollégákkal is alkalmam volt együtt kávézni, ebédelni vagy a mosdóban összefutni, akikkel máskor hetekig sem találkoztunk, hiába dolgoztunk egyazon épületben.
4. Az online edzések
Ide kívánkozik az a jó dolog is, ami 2020-ban szintén kényszerűen átkerült az online térbe, és ami sokunkat átsegített a tavaszi karantén időszakon. Nekem legalábbis nagyjából két és fél hónapon keresztül a Suhanj online edzései tartották keretek között az életemet, amikor minden okom meglett volna az ellustulásra és a szétesésre. Hatalmas dolog volt, hogy kedvenc edzőim a teljes lezárás után alig másfél héttel már online tartották az óráikat, így a heti 4-5 edzést nem kellett nélkülöznöm, ráadásul azok sok tekintetben a megszokott keretek között folytatódtak. Sajnálatos, hogy a járvány második hulláma idején már nem tudtam hasonló lelkesedéssel visszacsatlakozni az online edzésekbe, úgyhogy nekem valószínűleg ez az újrakezdés lesz az újévi fogadalmam.
5. A blogom
A blogolás minden évben ott van a pozitívumok listáján. 2020-ban is ez volt az egyik legfontosabb dolog, ami segített rendszerezni a tapasztalataimat, a felismeréseimet, megosztani másokkal az örömeimet, nehézségeimet és dilemmáimat. Szintén a karantén időszaknak köszönhető, hogy idén talán minden korábbinál több, de legalábbis az utóbbi évekhez viszonyítva kiemelkedően sok, összesen 35 bejegyzés született, melyek nagy részét a tavaszi teljes bezárkózás ihlette koronanapló sorozatom 23 része tette ki. Szerencsére emellett idén sem kellett teljesen mellőznöm az élménybeszámolókat, illetve újdonságként fantáziám szülte történetek is helyet kaptak a blogon.
6. A könyvek
Fogalmam sincs, hány könyvet olvashattam el idén. Egy biztos: rengeteget. Számos korszakba, stílusba és műfajba belekóstoltam, amit a saját kíváncsiságomon túl az új hangoskönyvek ellenőrzésének köszönhetek. Komolyan mondom, ennél jobb munka a világon nincs! Olvastam kortárs novellásköteteket, verseket, mesét, naplót, szakirodalmat, életrajzokat, klasszikusokat, gyakorlatilag a krimin és a kalandregényen kívül szinte mindent. Meg sem kísérlem hát felsorolni az idei kedvenceimet, mert úgyis kihagynék egy csomót.
7. Az írás
Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy az idei év számomra az írásról szólt. Miután tavaly decemberben megismertem Szurovecz Kitti írónőt, idén, a karantén időszaka alatt vettem a bátorságot és beiratkoztam az első online kreatív írás kurzusára. Rengeteg megerősítést, hasznos tanácsot és izgalmas feladatot kaptam, ráadásul ennek köszönhetően több novellát is írtam, ezeket pedig most először a blogomon is közzétettem. És van még a tarsojban sok-sok inspiráció és ötlet, a kérdés csak az, hogy 2021-ben mit tudok ezekből megvalósítani. De szívből remélem, hogy Kittivel valamilyen módon folytatjuk az együtt megkezdett munkát.
8. A versek
Valószínűleg a saját versem tavalyi sikerének is köszönhetem, hogy jobban elkezdtek érdekelni úgy általában is a versek. Szerintem az elmúlt tíz évben nem olvastam annyi verset, mint az idén, ráadásul a versmondás is visszatért az életembe. Idén összesen három versvideóm készült, az egyikkel el is jutottam a Nemzeti Verseny középdöntőjéig, ám ott idő és kreativitás hiányában nem tudtam megfelelni a követelményeknek. De kacérkodom a gondolattal, hogy jövőre, ha lesz még ilyen lehetőség, újra nekivágok.
9. A versírás
Nem csak olvastam és mondtam, írtam is verseket. Tulajdonképpen többszörösét írtam meg egyetlen év alatt az életem egész korábbi hossza alatt megszületett verseim számának. Mi ez, ha nem váratlan fordulat? Ráadásul az volt a meglepő benne, hogy az idei verseim nem közvetlenül a tavaly decemberi lelkesítő siker után születtek, hanem jópár hónappal később. A 2020-as “ciklus” egyik felét a tavaszi karantén ideje alatt írtam, a többit pedig az év során nagyjából egyenletesen elosztva. A verseim többsége még nem publikus, bár néhányat már meg mertem osztani a Facebookon és azokra pozitív visszajelzéseket kaptam.10.
10. A jubileumi tizedik LÁSS sítábor
Ez még jóval a vírus előtt volt, így az eseményt semmi nem zavarhatta meg. Nekem ez volt életem talán legjobb sítábora, amihez valószínűleg az is hozzájárult, hogy idén olyan oktatót kaptam, akivel nem ebben a három és fél napban kellett megismerkednünk és megteremtenünk az összhangot, hiszen az már megvolt. Ránky Mártival sajnos ezen felül nem is nagyon találkoztunk ebben az évben, de ez a négy nap nekem tényleg feledhetetlen lett! Kár, hogy az már biztos, hogy 2021 januárjában megszakad a hagyomány.
11. A jógatábor
Kevés dolog valósult meg ebben az évben szinte változatlan formában, mint korábban. Szerencsére a LÁSS jógatábor, ami idén már a hetedik volt, lett a szabályt erősítő kivételek egyike. Idén másodszor táboroztunk a minden kényelemmel felszerelt dömösi Malom Vendégházban, ráadásul egy nappal tovább, mint 2019-ben. Felüdítő élmény volt együtt lenni a rég látott kis csapattal a karanténból való kiszabadulás után. Jövőre pedig az egyik kedvenc országrészembe, az Őrségbe megyünk!
12. A házunk
Jól éreztem egy éve, hogy nem érdemes könnyelmű jóslatokba bocsátkozni az idei beköltözést illetően. Nem is jött össze, és ennek valószínűleg csak kis részben volt oka a járvány. Mindenesetre lassan látható lesz a fény az alagút végén, úgyhogy a 2021-es karácsonyt már minden valószínűség szerint ott töltjük. Már alig várom, főleg azt a részét, hogy végre minden rokonnak és barátnak megmutathassuk.
13. Zippy
Nem, Zippy nem az én kutyám. Még akkor sem, ha sokat pózolunk együtt a Facebookon. Zippy az öcsémék lassan másfél éves bichon havanese kutyusa, aki nem csak hihetetlenül cuki, hanem nagyon okos is, már-már túlképzett. 🙂 Kevesen szereztek nekem annyi vidám percet 2020-ban, mint ő.
14. A barátaim
Hatalmas boldogság, hogy a bezárkózás szülte számos különböző élethelyzetben is jórészt megmaradtak a régi barátaim, még ha a kapcsolattartásunk platformjai meg is változtak. De természetesen epedve várom már azt az időt, amikor majd ismét természetes lesz egymáshoz átmenni, beülni egy kávézóba vagy étterembe, elmenni együtt shoppingolni, színházba vagy sportolni.
15. A munkatársaim
Akik közül sokan egyben a barátaim is. És, azt hiszem, ezen nincs is mit magyarázni. Igazi áldás, hogy nem csak olyan munkám van, amit imádok és amit emiatt igazából gyakran nem is érzek a szó klasszikus értelmében vett munkának, hanem ezt ráadásul olyan emberek társaságában végezhetem, akikkel baráti, de legalábbis elég jó a kapcsolatom. Azt hiszem, e tekintetben az igazán szerencsés kevesek közé tartozom, amiért nem tudok elég hálás lenni.
16. Az angol nyelv
Hihetetlen, hogy mikre nem jó ez az online világ! Például arra is, hogy utazás és mindenféle egyéb macerák nélkül vehessek részt nemzetközi szakmai eseményeken, workshopokon. Ezek egy részét csupán hallgatni kell, bár angolul nekem gyakran ez is éppen elegendő kihívás, máskor viszont be is lehet vagy kell kapcsolódni. Nem mondom, hogy sokat fejlődtem, ami az angolomat illeti, de ezek az alkalmak mégis adtak némi önbizalmat. Ráadásul a karantén idején még egy kis társasághoz is volt alkalmam kapcsolódni, akikkel heti egy órát csevegtünk szinte kötetlenül angolul. Kár, hogy ennek vége lett, én bármikor folytatnám, bár ehhez az én munkámban is kéne egy kis rendszeresség.
17. Egy régi álmom: a saját könyvem
Nagyjából azóta szeretnék könyvet írni, amióta az eszemet tudom. Idén, a kreatív írás kurzus hatására minden korábbinál közelebb kerültem ehhez az álmomhoz. Van már konkrét ötletem, több is, és még nem tudom, melyik fog megvalósulni, no és mikor. A legfontosabbnak most azt érzem, hogy fenntartsam az ez iránti lelkesedésemet mindaddig, amíg lesz is időm és energiám könyvet írni.
18. Olaszország
Tavasszal még Spanyolországba, Madridba készültem egy világkonferenciára, azonban a járvány miatt ez elmaradt. Így aztán annál nagyobb meglepetés volt számomra, hogy idén sem maradtam külföldi út nélkül. Bár egyszer már jártam Olaszországban, a Garda-tónál, mégis úgy fogtam fel ezt az utat, mintha most lennék ott először. Igaz, hogy csak három nap volt, sőt, inkább csak két és fél, de nagyon sok kellemes élményt sikerült belesűríteni ebbe a rövid időbe még úgy is, hogy valójában dolgozni mentünk. Külön pikantériája volt a dolognak, hogy a járványhelyzet miatt július közepén Róma gyakorlatilag üres volt, így olyan fotókat készíthettünk néhány kötelező túrista-látványosság mellett, amilyenekről az ide látogatók többsége csak álmodott. Persze ez az üresség egyszerre volt élvezetes és szomorú, de az elég valószínű, hogy számomra ez az utazás volt 2020 legnagyobb élménye.
19. Kenyérsütés
Igen, a karantén időszak kötelező tevékenysége – minden ellenállásom dacára – végül engem is beszippantott, bár az első lelkesedésem nem bizonyult éppen tartósnak. Mindenesetre jó tudni, hogy erre is képes vagyok, korábban ugyanis ezt nem néztem volna ki magamból. Igaz, egy jó recept és a kenyérsütő gép csodákra képes.
20. A megvalósult tervek
Minden évértékelés megírása előtt elolvasom az egy évvel korábbit. Most is így tettem és már előre jót mosolyogtam a “mit tervezek a jövő évre” témájú bekezdésen. Hiszen ki sejtette még akkor, hogy mennyire megváltozik a világ idén tavasszal. Aztán annál is szélesebb lett a mosolyom, mikor arra eszméltem, hogy egyetlen kivétellel az összes 2020-as tervem megvalósult, de legalábbis közelebb kerültem a megvalósításához. Vagyis:
- sikerült idén is rendszeresen edzenem, tavasszal nagyobb gyakorisággal, mint korábban bármikor, igaz, a futástól szinte teljesen el kellett búcsúznom és edzés tekintetében is szinte teljesen kiesett az utolsó két hónap.
- részt vettem egy kreatív írás kurzuson, lásd fent.
- a korábbinál többet foglalkoztam az irodalmi ambícióimmal, ráadásul nem csak novellákat írtam, hanem verseket is.
- sokkal többet olvastam, mint évek óta bármikor, ráadásul intenzíven ismerkedni kezdtem a kortárs irodalommal és több verseskötetet is elolvastam.
- amíg lehetett, rendszeresen mentem színházba, sőt, egyszer még opera-előadáson is voltam. Ezt persze folytatni szeretném, amint lehet.
- a kiszemelt önismereti tréningre ugyan nem tudtam eljutni a vírus miatt, de a karantén időszak és az idén megélt élmények sok teret adtak a magammal való foglalkozásra, az önterápiához pedig eszközként mindig kéznél volt az írás. A tervezett tréningre pedig mindenképpen elmegyek 2021-ben, ha már lehet.
- a járványhelyzet miatt Erdélybe ugyan nem jutottam el, de több alkalommal is tudtam segíteni a Romániai Magyar Nemlátók Egyesületének programjaiban.
- és, igen, minden tilalom és korlátozás dacára, idén eljutottam Olaszországba, Rómába és délre is!
És hogy mit várok 2021-től?
Azt hiszem, egy ilyen kiszámíthatatlan év után én megelégszem azzal, ha legalább ugyanennyi élményt ad és legalább egy kicsit jobb év lesz, mint 2020 volt.
Kívánok nektek, kedves olvasóim, olyan 2021-et, amilyet elképzeltek magatoknak!
Németh Orsi blogja 