LÁSS jógatábor, idén már negyedszer

Idén már negyedik alkalommal jógatáborozott együtt a LÁSS jógás csapata, kiegészülve frissen érkezett érdeklődőkkel, ahogy az már szinte minden LÁSS programon hagyomány. Számomra a jógatábor évek óta a felhőtlen pihenést jelenti, és már akkor elkezdem várni a jövő évit, amikor az ideinek még éppencsak vége van. Te voltál már jógatáborban? És van sejtésed arról, mi is történik nálunk ezalatt a 3-4 nap alatt? Most elmesélem!

Sok ismerősöm van, akik mikor arról mesélek, hogy az utóbbi négy évben minden nyáron részt veszek egy jógatáborban, csodálkozva kérdezik, hogy “ugyan mi a fenét csináltok ott négy teljes napig?”. Pedig akár ki is találhatnák. 🙂 Például jógázunk. 🙂 Meg meditálunk. Meg relaxálunk. Meg mantrázunk. Meg beszélgetünk. Sőt, főzünk és jókat eszünk, pihenünk, igen, még délután, sőt, ha úgy tartja kedvünk, akár délelőtt is szundikálhatunk, és persze sokat nevetünk, friss levegőt szívunk, hallgatjuk az erdő hangjait, ha pedig éppen úgy jó, csendben vagyunk. Ugye, nem is hangzik olyan titokzatosan vagy rémisztően? 🙂

Az egész úgy öt éve kezdődött. Ekkor már heti rendszerességgel tartott jóga órákat Istók és Kriszta a LÁSS-ban, és Istók többször mesélte nekünk, hogy táborokat is szokott vezetni. Többen ettől nagyon föllelkesedtünk és arra gondoltunk, hogy a LÁSS számos hétvégi programja között igenjól megférne egy jógatábor is. Bele is vágtunk a szervezésbe és 2014. júliusának végén meg is valósult az első háromnapos táborunk. Helyszínünk ekkor a Nagykovácsi Jógaterem és a szomszédságában álló családiház volt, ahol megszálltunk. Ez a tábor sokmindenben eltért még a későbbiektől, de kezdetnek mindenképpen a lehető legjobb volt. A napi többszöri jógázás mellett alkalmunk nyílt megismerkedni a jóga elméletének és filozófiájának alapjaival, illetve nem mellesleg néhány igazán finom vegetáriánus étellel, jókat sziesztáztunk délután a kertben, és ami talán a legfontosabb, hogy Niki barátnőmmel itt ismerkedtünk meg az Yiengar jógával is, ami mindkettőnknek szerelem volt első látásra. Már a hazatérésemkor tudtam, hogy jövőre folytatjuk.

Egy évvel később egy valamivel népesebb csapattal valóban nekiindultunk a második tábornak. Eredetileg ezt is Nagykovácsiba terveztük, de az élet úgy hozta, hogy új helyszín után kellett néznünk. Így ismerhettük meg a csodálatos Naptanyát Zebegény mellett, az erdő közepén, ahova azóta is hűségesen visszajárunk és aminek a nyugalmával, természetközeliségével és sajátos hangulatával szerintem nem lehet betelni.

A Naptanya kifejezetten jógás elvonulóhely, ahol az erdő csendje és nyugalma garantálja a zavartalan pihenést, az önmagunkban való elmélyedés lehetőségét és segíti az elménk lecsendesítését, amiért csak pár hétköznapi luxust kell feláldoznunk. A Naptanyán ugyanis nincs áram, illetve kizárólag akkor van, ha a házigazdáink beindítják a generátort, ami általában napi egy-két órára történik meg, és jórészt ilyenkor van melegvíz is a fürdéshez. Hűtő híján minden élelmiszert egy hideg veremben tárolunk, esténként elemlámpákkal vagy gyertyával világítunk. Bár a kútból jövő csapvíz is iható, a háziak mindig ellátják a vendégeket a közeli forrásból csordogáló ivóvízzel, amivel bárki bármikor megtöltheti a kulacsát. Az itt szervezett táborok önellátóak, azaz itt már magunkra kell főznünk, amihez előre és alaposan össze kell állítani a bevásárlólistát, mert bolt enyhén szólva nincs a közelben, tehát abból él a csapat 3-4 napig, amit érkezéskor hozunk. Erről rendszerint a szervezők, azaz Istók és Kriszta szoktak gondoskodni, ahogy a menüről is, ami jógatáborhoz méltóan kitűnő vegetáriánus ételekből, köztük sok indiai fogásból áll.

Tavalyra már annyira nem tudtunk betelni a hellyel és a tábor pihentető légkörével, hogy három helyett már négynapos tábort szerveztünk, ami nagyon jó döntésnek bizonyult, mivel ez a kicsit hosszabb tábor lényegesen pihentetőbb, több időt hagy a kikapcsolásra és az itteni lassabb, nyugalmasabb életritmus felvételére. Nem véletlenül mondja Istók, hogy a jógatáborokba az emberek többsége nagyon fáradtan érkezik, tavaly már nekem is feltűnt, hogy az első két napon sokkal többeknek volt igényük például a délutáni alvásra, mint később. Úgyhogy ezt a jó hagyományt folytattuk idén is.

A Naptanyán zajló jógatáborokat hagyományosan egy rövid túrával indítjuk, hiszen a tanya a zebegényi vasútállomástól kb. 5 kilométerre található. Az eleinte kisvárosias környezet utunk során hamar falusiasra vált, míg aztán kiérünk az erdőbe, elfogy a lábunk alól az aszfalt és egyre gyakrabban találkozunk sárral és pocsolyákkal, különösen ha épp eső után érkezünk. Út közben elhaladunk egy kőbánya és a zebegényi sípálya mellett is, néha pedig még mókust is lehet látni az erdőben. Már ekkor elkezdhetünk feltöltekezni a friss erdei levegővel, az erdő hangjaival és békéjével. Visszafelé mindig különösen jólesik ez az út, hiszen így lassabban, nagyobb átmenettel térünk vissza a zajos városba, mintha autóval tennénk meg az utat mindössze pár perc alatt.

Érkezéskor, miután mindenki megtalálta a helyét és megkezdődik az ebéd előkészítése, egy rövid átmozgató jógaórával szoktunk tovább hangolódni a táborra. Idén számomra különösen jóleső volt ez az alkalom, mivel nagyon régen nem volt alkalmam jógázni, és arra számítottam, hogy nagyon nehezen mennek majd a gyakorlatok, de kellemesen csalódtam és olyan érzésem volt, mintha nagyon hosszú útról tértem volna haza. Ez az érzés pedig velem maradt az egész tábor alatt.

De hogyan is zajlik egy napunk a táborban? Nos, a jógatáboroknak sajátos, viszonylag kötött, de kényelmes, nem túl feszített napirendjük van. A nap általában reggel fél 7 körül kezdődik, legalábbis ekkor indul be a generátor, vagyis ekkor van lehetőség zuhanyozni, langyos vízben fogatmosni és más hasonló luxusokat igénybe venni. Nincs szigorúan vett ébresztő, ezért mindenki a maga tempójában bújik ki az ágyából és kezdi el a reggeli készülődést. A konyhában ekkor már mindenkit vár a forró tea, ami kimondottan jólesik, hiszen nem reggelivel, hanem jógaórával indítjuk a napot, így egy kis meleg folyadék nem árt. A teásbögrék fölött lassan elindul a reggeli csevely, ami érzékelhetően egyre élénkebb lesz az idő múlásával.

A reggeli jógát általában a teremben tartjuk, de arra is volt már példa, hogy kint, a szabadban jógáztunk a kellemes reggeli napsütésben, ami mindig igazi ajándék. Számomra elsőre ijesztő volt az ötlet, hogy éhgyomorral kell majd végigcsinálni egy közel kétórás gyakorlást, de már az első táborban bebizonyosodott, hogy nem annyira nagy megpróbáltatás ez, mint amilyennek így elmondva tűnik, ráadásul a reggeli jógázás nem annyira fárasztó, sőt, az idei táborban nekem általában kifejezetten felfrissítő volt. Na jó, azért itthon nehezen tudnám ilyesmire rávenni magam, pedig ott még a reggeli kávém sem szokott hiányozni, igaz, ebéd után általában pótolom. 🙂

Üde színfoltok a táborokban az ún. “vendég órák”. Minden táborunkban volt ilyen, ekkor ugyanis a táborban nálunk “vendégeskedő” jógaoktatók tartanak órát, akik általában Istók tanítványai. Ezek az órák változatosságot hoznak a nagyjából megszokott keretek közé, nem egyszer új szemléletet, új gyakorlatsorokat is volt alkalmunk megismerni általuk. Az ily módon a csapatba érkező új tagok pedig tényleg kedves, szimpatikus emberek, akiket évről évre újra is örömmel hívunk.

Jóga után jöhet is a jól megérdemelt reggeli, amit általában Kriszta főz a csapatnak, míg Istók az órát vezeti. Minden reggel zabkását eszünk, amit számtalan finomsággal lehet ízesíteni: mézzel, lekvárokkal, friss vagy aszalt gyümölcsökkel, pirított magokkal, mazsolával, kókuszreszelékkel, fahéjjal, kinek-kinek ízlése szerint. Érdemes próbálgatni a különféle variációkat, egyik jobb, mint a másik! Nem vagyok híve az édes reggeliknek, ezért idén kipróbáltam néhány édesítés nélküli változatot is, de rá kellett jönnöm, hogy a zabkása mégiscsak édesen finom.

Reggeli után rögvest nekifogunk az ebéd előkészítésének, hiszen 15-20 főre megfőzni nem gyerekjáték még akkorsem, ha a zöldségek lényegesen gyorsabban megfőnek, mint a húsfélék, mivel a meghámozásuk és feldarabolásuk néha elég sok időt vesz igénybe. Általában Kriszta a főszakács, de az ebédhez a csapat szinte minden tagja hozzátesz valamit, például mosogat, hámoz, darabol, tesz-vesz, szórakoztat és persze szagolgat, sőt, néha még kóstolgat is. Közben Kriszta rendszerint elmondja, hogy mit fogunk enni és elmeséli, hogyan készül. Többnyire indiai jellegű fogások vannak terítéken, amikhez általában krumplit, sárgarépát, cukkinit, paradicsomot, hagymát, hüvelyeseket használunk fel, köretnek pedig rizst vagy valami tésztafélét főzünk, és néha készül valami különleges édesség is. A főzés fénypontja többnyire az indiai fűszerek pirítása, amiknek elképesztő, mondhatnám hogy igazi “india illatuk” van.

Ahogy már említettem, a táborokban nem eszünk húst. Eleinte voltak kétségeim azzal kapcsolatban, hogy ezt mindenki könnyen fogja-e viselni, bár én magam nem tartottam nagy megpróbáltatásnak 3-4 nap vegetáriánus életmódot. A tapasztalat eddig azt bizonyítja, hogy nem csak hogy mindenki túlélte a tábort hús nélkül, de általában még hiányozni se nagyon szokott senkinek. 🙂

Nehéz dolga van Istóknak, amikor a konyhából próbálja becsalogatni a társaságot a délelőtti órára, ahol kevésbé a gyakorlás, inkább az elmélet a hangsúlyos. Ezeken a foglalkozásokon általában egyes ászanák hatásait elemezzük, illetve a pontos begyakorlásukra, helyes kivitelezésükre helyezzük a hangsúlyt. Más alkalmakkor hosszabb relaxációkat végzünk, a meditációs technikákról beszélgetünk vagy új légzőgyakorlatokat ismerünk meg, de az idei táborban külön-külön csoportban vehettünk részt női és férfi órán is. Egyébkéntis jellemző a táborra, hogy az érkezésünkkor megfogalmazott igények és elképzelések alapján állítják össze Istókék a programot, vagyis például ha valaki egy-egy konkrét ászanával, légzőgyakorlattal, meditációs technikával vagy netán tisztító eljárással kapcsolatosan szeretné gazdagítani az ismereteit, azt a tábor kezdetekor jelezheti és idővel biztosan választ is fog kapni a kérdéseire. Ugyanígy azt is jelezhetjük érkezéskor, hogy milyen testtájakra, panaszokra szeretnénk gyakorlatokat végezni, illetve hogy erősíteni, nyújtani vagy lazítani van-e inkább igényünk. Tapasztalat, hogy minden táborban vannak nagy érdeklődésre számot tartó témák, de az is fontos, hogy mindenből kerüljön egy kevés a programba.

A napok egyik fénypontja kétségtelenül az ebéd. 🙂 Ha lehet, a szabadban étkezünk, bár az ebédek ezalól néha kivételek, mert nem mindenki szeret a napon ülni és az árnyékban sem jut mindenkinek hely. A hosszas és gondos munkával előkészített étel ilyenkor igen hamar elfogy, a repeta pedig egyáltalán nem szokatlan jelenség, bár Istók rendszeresen inti a társaságot a mértékletesség gyakorlására, többnyire csak részleges sikerrel. 🙂 Mindenesetre ami mégis megmarad, általában az sem éli túl a vacsorát. 🙂 A kávézást eleinte próbáltuk száműzni a táborokból, mint afféle rossz civilizációs szokást, de mostanra engedtünk a kísértésnek, és idén már nem csak ebéd után “folyt a kávé”, hanem néha már délelőtt is.

Az ebéd és a kávézás után jön a jól megérdemelt és a hétköznapokban igazi luxusnak számító csendespihenő. Ez persze nem azt jelenti, mint az óvodában, hogy mindenki be van parancsolva az ágyába és síri csendben kell lenni, hanem hogy mindenkinek van ideje és lehetősége elvonulni, ha úgy tartja kedve, akár aludni is, de lehet a ház vagy a fák árnyékában hűsölve olvasni és beszélgetni, sétálni menni vagy napozni is. A napi nyolcórás munkához, városi rohanáshoz, folyamatos tevékenykedéshez szokott embernek ez akár igazi megpróbáltatás lehet, az első alkalommal én se tudtam igazán, mit fogunk majd kezdeni ezzel a pihenőidővel, most viszont általában nagyon rövidnek éreztem és jólesett volna még kicsit lustálkodni.

Evés és pihenés után, bármily meglepő, ismét eszünk, ezúttal gyümölcsöt, többnyire dinnyét, ez az uzsonna. És mire a gyümölcs leülepszik, addigra éppen el is jön az esti jógaóra ideje, amit gyakran tartunk kint a szabadban, amihez először ki kell hordani a teremből a szőnyegeket, párnákat és pokrócokat. Én nagyon szeretem ezeket a kinti órákat, és nem csak azért, mert ekkorra a ház mögötti füves terület már teljesen árnyékba borul és kellemesen hűvös lesz, hanem azért is, mert ilyenkor lehet igazán megérezni a természet közelségét, kiválóan lehet légzőgyakorlatokat végezni és senkit nem zavar, ha egy-egy madár bele-belekiabál a relaxációba. A talaj ugyan kissé hepehupás, de ez általában nem gátolja Krisztát az egyensúly-gyakorlatok végeztetésében, ami aztán így persze gyakran nevetésbe fullad. Relaxáció közben persze megesik, hogy egy-egy szemtelen légy vagy szúnyog piszkálja az embert, de ez is hozzá tartozik a tábori körülményekhez.

Óra után már várja a társaságot a vacsora, amit Istók szokott előkészíteni. Vacsorára többféle kenyeret és “kencét” eszünk, például zöldségekből vagy magokból készült krémeket, házi mogyoróvajat, lekvárokat, sajtokat, friss zöldségeket. A legnépszerűbb talán Istókék házi, húst természetesen nem látott “pecsenyezsírja”. 🙂 Ez utóbbi egyébként kókuszzsírból, aszalt paradicsomból és olívából készül és idén kifejezett sajnálkozást váltott ki a hiánya. De ha már itt tartunk, minden táborban készül ún. tábori szakácskönyv, ami az együtt elkészített és elfogyasztott ételek receptjeit tartalmazza és ami évről évre igen nagy népszerűségnek örvend. Ezekkel a vacsorákkal az a legnagyobb baj, hogy az ember legszívesebben mindent végigkóstolna, amire csak az jelent némi engedményt, hogy összesen három estét töltünk a táborban, tehát lehet kísérletet tenni a kóstolgatások beosztására. Mindenesetre tapasztalat, hogy a finomságok három nap alatt gyakran az utolsó cseppig elfogynak.

Vacsora után kb. egy órán keresztül van áram, vagyis ilyenkor van világítás a mosogatáshoz és melegvíz a fürdéshez. A szálláson összesen három zuhanyzóval gazdálkodhatunk, ezért ezeknek a kihasználását jól be kell osztani, de ezzel igazából még sose volt probléma, pedig 15-20 emberre ez nem tűnik valami soknak. A mosogatás egyébként minden étkezés után kétemberes feladat, és önkéntes jelentkezésen, sőt, gyakran érkezési sorrenden alapul, így van, aki többször is mosogat, míg mások esetleg egyszer sem, de ez sem jelent soha senkinek problémát.

Vacsora és zuhanyzás után mégegyszer össze szoktunk gyűlni a jógateremben egy esti beszélgetésre, mantrázásra vagy meditálásra, néha beszélgetésre. Meglepőnek tűnhet, de az általában egy-másfél órás program végére a többség eléggé elálmosodik, amire biztosan rásegít az otthonról hozott fáradtság mellett a jó levegő, az intenzív gyakorlás és a kellemes félhomály is. Én általában ezek után az esti együttlétek után alig várom, hogy bebújhassak az ágyamba, pedig ekkor néha még tíz óra sincs.

A nyugalmas környezet és a friss, éjszaka kifejezetten hűvös levegő általában tesz róla, hogy jól aludjunk, bár előfordult már, hogy gonosz tréfát űzött velünk az időjárás egy éjszakai felhőszakadás formájában, ami a faházakban annyira hangos volt, hogy esélyünk sem volt az alvásra. Az eddigi táborokban mindig szerencsénk volt az időjárással, eltekintve persze néhány nyári záportól vagy zivatartól és hűvösebb naptól.

A táborokat hagyományosan nyitókörrel kezdjük és zárókörrel zárjuk. A nyitókörben, a tábor első délutánján mindenki bemutatkozik, elmondja magáról azokat a legfontosabb dolgokat, amit szeretné, hogy a többiek tudjanak, illetve hogy milyen “elvárásokkal” érkezett. A zárókörben aztán többnyire ezekre reflektálunk, megfogalmazzuk és megosztjuk egymással az élményeinket, tapasztalatainkat. Ezzel a beszélgetéssel szoktuk lezárni a tábort a hazaindulás előtt.

A hazafelé vezető út általában a lecsendesedés végéről, a “civilizációba” való visszatérésről szól, aminek a keretében hagyományosan útbaejtünk egy cukrászdát is, ami séta után és nagy melegben különösen indokolt. 🙂 Én valójában már ekkor elkezdem várni a következő tábort.

Azt szoktam mondani, hogy mindegyik jógatábor más, mint a többi. Nem jobb, nem is rosszabb, egyszerűen más. Volt, amelyik elcsendesedősebb, magunkba mélyedősebb, volt amelyik családiasabb, volt amelyik csivitelős-nevetős lett. És mindegyik úgy volt tökéletes, ahogy volt. Már most kíváncsi vagyok, a jövő évi milyen lesz! Van kedved csatlakozni?

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s