“Kreatív” írásaim 06. – Gyermek-szemmel

Anyu mostanában sokat sír. Szerintem azt hiszi, hogy nem veszem észre, de én látom az arcán.

Először akkor sírt, amikor én húsvétkor a Nagyinál voltam. Mikor jött értem, akkor már láttam, hogy más lett az arca, mint azelőtt. Amikor leszállt a buszról, odaszaladtam hozzá megpuszilni és ő nevetett meg kérdezgette, hogy telt a hétvége. Én elmeséltem neki, hogy kikeltek a kiscsibék és hogy Kinder-tojást is tojt a tyúk, de a Nagyi kijavított, hogy azt a húsvéti nyuszi tojta. Pedig a Nagyinál nincsenek is nyulak, csak a hátsó szomszédban, a Tibi bácsiéknál, de mikor átmentem megnézni őket, a Tibi bácsi unokája, a Tomi egy szóval sem mondott olyat, hogy a nyuszik tojnak. Pedig ő már iskolás, biztosan sokmindent tud. Miközben ezt mind elújságoltam Anyunak, megláttam, hogy piros a szeme és amikor fölszálltunk a buszra, éreztem, hogy jobban szorítja a kezemet, mint máskor.

Aztán út közben megkérdeztem tőle, hogy mikor jön hozzánk Mackó bácsi. Akkor nem válaszolt, csak elfordította a fejét. Pedig szerintem nem a Mackó bácsi miatt sír, legalábbis amikor Mackó bácsi nálunk van, mindig sokat nevetnek együtt. Igaz, Mackó bácsi régen nem volt már nálunk.

Nagyon “rendes ember” a Mackó bácsi, legalábbis Zsuzsa néni a szomszédban ezt szokta mondani. Tényleg nagyon rendes, mert amikor jön, mindig hoz nekem csokit meg matricát, néha Anyunak is virágot. Karácsonykor még azt is mondta, hogy nemsokára ő lesz majd az apukám. Ez nagyon izgalmas, mert nekem még sose volt apukám. Mondjuk az oviban a Berci azt mondta, hogy ez butaság, mert apukája mindenkinek van, de erre a Dzsenifer rákiabált, hogy neki sincs apukája, tehát akkor a Berci hazudott, mert mégsincs mindenkinek. Például itt a földszinten az ikreknek sincs apukájuk. Régen állítólag volt, de a Zsuzsa néni szerint a házban mindenki örül, hogy már nincs. Az ikrek apukája sokat ivott és olyankor kiabált meg verekedett, aztán egyszer elvitték a rendőrök és azóta nem látta senki. De szerintem az ikrek biztosan nagyon szomorúak, amiért elvitték az apukájukat. Én is sokszor vagyok szomorú, amiért nincs apukám, mert a Dani meg a Luca az oviban sokat szokott mesélni arról, hogy a hétvégén az apukájukkal voltak vidámparkban meg kirándulni és olyankor mindig nagyon vicces dolgok történnek velük és nagyon csillog a szemük.

Amúgy a Mackó bácsit igazából Zoli bácsinak hívják, de Anyu valamiért mindig Mackónak nevezi, hát én is elneveztem Mackó bácsinak. Nagyot nevettek, amikor először így hívtam, de aztán megszokták.

Mostanában csak egy másik bácsi szokott ide járni. Zsuzsa néni csak úgy emlegeti, hogy Somogyi Úr és egyszer azt is mondta róla, hogy az övé a fél város. Azt mondjuk nem értem, hogyan lehet valakié egy fél város, ez is biztos valami olyan furcsa dolog, amiket a felnőttek szoktak mondani. Ez a bácsi mindig egy hatalmas fekete autóval érkezik és nagyon szépen csillog a karórája. De én egyáltalán nem szeretem, mert szerintem miatta szokott sírni az Anyu.

Egyszer a vécén ülve kihallgattam, mikor Anyu a konyhában a Zsuzsa nénivel arról beszélgetett, lehet, hogy el kell innen költöznünk, mert Anyu nem tud tizedikéig fizetni annak a bácsinak. Azt nem értettem ugyan, miért kell azért fizetni, hogy ne költözzünk el.

A Nagyinál soha nem kellett fizetni senkinek. Pedig a Nagyi háza óriási, még udvar meg nagy kert is van hozzá, ami csak az övé és nem olyan sokan járnak benne, mint itt. Igaz, a Nagyi háza nem három emeletes, mint ez, amiben most lakunk és lift meg kaputelefon sincs benne. Udvar itt is van, de nincsenek málnabokrok meg almafák, még fű se, csak kő és galambok, meg galambkaki. Cicák vannak itt is, de nem olyan szelidek, mint a Nagyinál, még egyet se tudtam megsimogatni. Tyúkokat meg sehol nem láttam. Az itteni lakásunk is sokkal kisebb, mint a Nagyi háza és még a Nap se süt be úgy az ablakokon.

Az a Somogyi Úr nevű bácsi egyre sűrűbben jön és akkor Anyu engem mindig átküld a Zsuzsa nénihez játszani. De nekem olyankor nincs kedvem játszani, pedig a Zsuzsa néni lakása izgalmasabb, mint a miénk, mert több szoba van benne és nagyon szép függönyök az ablakokon, azok mögé jól el lehet bújni. Sőt, erkély is van, oda is ki szoktam menni, nagyon mókás föntről nézni az utcán haladó autókat meg a trolibuszt. De ilyenkor inkább csak fülelek az előszobában és azt hallom, hogy a bácsi a gangon kiabál, Anyu meg sír és valamit mond, de azt nem lehet érteni. Aztán a bácsi elmegy a hatalmas fekete autójával és mire Anyu átjön értem, addigra már majdnem úgy néz ki, mint aki nem sírt, de én tudom, hogy igen.

Ma már tényleg nagy lehetett a baj, mert Anyu azzal toppant be értem a Zsuzsa nénihez, hogy a bácsi azt mondta, egy hét múlva el kell költöznünk. És Anyu mostmár előttem meg a Zsuzsa néni előtt is sírva fakadt, mire én is sírni kezdtem. A Zsuzsa néni próbált minket megvigasztalni. Anyunak főzött kávét, még tejszínhabot is tett rá, nekem meg töltött málnaszörpöt és kibontott egy egész csomag csokiskekszet, sőt, még a macskája is odagömbölyödött Anyu ölébe, pedig ő sose szokta megsimogatni, mint én. Kicsit meg is voltam sértődve, hogy a Manci cica most nem velem barátkozik, de biztos ő is Anyut akarta megvigasztalni.

Anyu azt mondta, lehet, hogy vissza kell költöznünk a nagyihoz, mert a munkahelye megszűnt és nem talál másik állást. Pedig Anyu munkahelye igazából megvan, hiszen az a szép nagy üvegfalú ház, ahova minden nap takarítani járt, még mindig ott áll annak a széles utcának a sarkán, amelyiken a villamosok járnak. Csak Anyu nem megy már valamiért oda takarítani. És Anyu azt is mondta, hogy holnap az oviban beszélnie kell a Szilvi nénivel meg az Igazgató nénivel. Nem tudom, miért kell velük beszélnie, mert a Béres Marci anyukája mindig csak akkor beszél a Szilvi nénivel, amikor Marci valami rosszaságot csinál, márpedig én nem szoktam rossz lenni, a Mikulástól még dicséretet és egy szép nagy tábla csokit is kaptam a példás magatartásomért, ahogy Szilvi néni mondta. Az Igazgató nénitől én nagyon félek, lehet, hogy Anyu is, mert látom, hogy ijedt az arca, mikor azt mondja, hogy vele is beszélnie kell.

Én tulajdonképpen nem is bánnám, ha visszaköltöznénk a Nagyihoz. De amikor ezt megmondtam Anyunak, ő csak még szomorúbb lett, pedig azt hittem, hogy örülni fog. A Nagyi biztosan örülne. Ezt abból gondolom, hogy neki is szomorú volt a szeme, mikor húsvétkor elköszöntünk tőle a buszmegállóban. A Nagyi nagyon szeret engem, meg biztosan Anyut is nagyon szereti. Különbenis ő egyedül lakik a házában és sokszor panaszkodik, hogy nagyon magányos, amikor mi nem vagyunk ott. Mióta a Papa meghalt, amikor én még egészen kicsi baba voltam, csak mi maradtunk neki Anyuval, mindig így mondja. Szóval, ha visszaköltöznénk, akkor legalább a Nagyi se lenne olyan egyedül.

Én Anyu helyében biztosan nem költöztem volna el a Nagyitól ebbe a nagy városba. Mondjuk a mozi, ahova Mackó bácsival hárman elmentünk néha, az biztosan hiányozni fog. A Nagyinál csak tévé van, az meg azért nem olyan. És a pláza is fog hiányozni, ahol a mozi van. Igaz, Anyu ott sose vett nekem semmit, mert azt mondja, nagyon drága minden, de olyan csodálatosan szépek ott a kirakatokban a játékok meg az édességek. Meg biztos hiányoznak majd a csoporttársaim is, bár Anyu azt mondta, hogy ott, a faluban is van óvoda és lesznek majd új barátaim. A Szilvi néni is nagyon fog hiányozni, mert ő a legkedvesebb óvónéni a világon. Az Igazgató Néni, na, ő biztosan nem fog, mert ő olyan szigorú és úgy kiabál, hogy még a nagycsoportosok, sőt, még a kerítés túloldalán az iskolában a nagyok is félnek tőle.

Sokminden van a Nagyinál, ami nagyon jó és ami itt nincs. Például, ha akarom, minden vasárnap van palacsinta kakaóval meg pudinggal, olyan, amilyet csak a Nagyi tud sütni. Anyu is megpróbálta egyszer, de neki nem sikerült, ki is kellett dobni az egészet, mert folyton odaégett. Meg aztán a Nagyi kertjében egész nyáron van málna, amit itt sose kaptam, pedig a zöldséges néninél mindig ott van a pulton kis dobozkákban, de Anyu szerint nagyon sokba kerül. Nem értem, miért, mert a Nagyinál a kertben ingyen lehet szedni a bokorról, csak meg kell várni, hogy megérjen. Ráadásul a Nagyinál nyáron a kertben van felfújható medence, hinta meg homokozó, még a két házzal arrébb lakó Piri néni unokái is hozzánk jönnek át játszani, ha ott vannak, mert náluk csak fű meg virágok vannak az udvaron. És a Nagyinál Anyu se járt folyton takarítani, hanem mindig otthon volt velünk és ott biztos már délben, ebéd után eljönne értem az oviba és nem kéne a csendespihenő végéig ott lennem.

Én nagyon szeretnék visszamenni a Nagyihoz és nem értem, Anyu ettől miért szomorú. Persze a Mackó bácsit oda valószínűleg nem vihetnénk magunkkal, dehát ide se jött mostanában. De oda az a másik bácsi se jönne, mert ott senkinek nem kell fizetni.

Én néha tényleg nem értem a felnőtteket!

2020. július 5.