Többször emlegettem már különböző bejegyzéseimben a hangos-térképet általában alapul véve, hogy olvasóim nagy része tisztában van a fogalom jelentésével. Most viszont, néhány friss hangostérképes tapasztalattal a hátam mögött úgy határoztam, hogy gyarapítom a téma igen szerény hazai irodalmát, még ha írásom nemis felel meg tudományos vagy publikációs követelményeknek. Jó alkalom ez az élménymesélés mellett arra is, hogy néhány közkeletű tévhitet is eloszlassunk a látássérült emberek tájékozódásával és közlekedésével kapcsolatosan. Az ihletet egy a minap elvégzett tesztelés mellett azok a kérdések is adták, amikkel az utóbbi hónapokban rehabilitációs szakmérnökök és megrendelők kerestek meg.
(tovább…)
A rehabmérnök esete az elvarázsolt kastéllyal – hogyan lehet kalandparkot akadálymentesíteni?
Tavaly a BME Foglalkozási rehabilitációs műszaki és humán szaktanácsadó képzésén volt szerencsém pár órát venni akadálymentesítésből Dr. Zöld András professzortól. Ő mondta azt az egyik előadásán, hogy nem lehet mindig mindent teljes körűen akadálymentesíteni. Erre példaként a klasszikus vidámparki helyszínt, az Elvarázsolt kastélyt hozta, aminek alapja éppen az érzékszervek “megviccelése”. Ha tehát az Elvarázsolt kastélyt próbálnánk komplexen akadálymentesíteni, akkor épp annak a lényege veszne el.
(tovább…)
Az iPhone és mi – egy ijesztő vízió cáfolata
Talán meglepő most tőlem ez a téma. Talán nem is jött volna létre ez a bejegyzés, ha egy kedves olvasóm nem keres meg magánlevélben és nem fejezi ki azon óhaját, hogy rendszeresebben, de legalábbis sűrűbben írjak ide. De méginkább nem jöhetett volna létre ez az írás, ha nem találkoztam volna csaknem két hónappal ezelőtt egy “akadálymentesített” iphone-nal egy kedves barátom jóvoltából.
(tovább…)
Vak és látó – amikor a szakmai blog kicsit személyessé válik
Mostanában úgy hozta az élet, hogy sokat gondolkodom. Az életről, az utamról, amit eddig megtettem és ami ezután vár rám, a világról, amiben a helyemet keresem, a munkámról, az álmaimról, a céljaimról, a lehetőségeimről, az életemről. És miközben így gondolkodom, természetesen élem tovább a mindennapokat, megoldom az előttem álló feladatokat, keresem az új célokat, igyekszem feldolgozni a veszteségeket és megélni a jövőt elhozó változásokat. (tovább…)
“Vakot látók” – Merjünk beszélni róla!
Talán nem én vagyok az egyetlen, akit érdekel, milyennek látják, akik látnak. Talán nem csak nekem jut eszembe, hogy elgondolkodjak azon, vajon megnéznek-e az emberek az utcán, a vonaton, a hivatalban, egy konferencián vagy egy boltban. És ha megnéznek, vajon mit látnak belőlem? A fehér bot láttán azonnal elkapják tekintetüket, mintha nem illene oda se nézni, vagy épp meredten bámulnak, mint valami földönkívülit? Ha a buszon ülni látnak, mikor a fehér bot a táskámban lapul, vajon mit néznek ki belőlem, mit gondolnak, tanulok-e, dolgozom-e, és mennyiben változik ez a kép, mikor ülőhelyemről felállva előveszem a fehér botot és elindulok az ajtó felé, hogy leszálljak? Észre veszik-e vajon a fehér bot árnyékában, hogy aznap épp elegánsan vagyok felöltözve, vagy kicsit kopott már rajtam a farmer?
(tovább…)
Németh Orsi blogja 